Magyar, akiről kisbolygót és iskolákat neveztek el
Kandó Kámán munkásságát emléktábla és a 480 001 számú villanymozdony is őrzi.
Élete igazi kalandregény, sikereinek köszönhetően sokszor volt a csúcson, többször költözött, olykor menekülnie is kellett, emlékére készült domborművön ez áll: Kandó Kálmán 1869-1931. A nagyvasúti villamos vontatás úttörője, a fázisváltós rendszer feltalálója.
Megérdemelten neveztek el róla több városban is utcát, Miskolcon és Budapesten szakközépiskolát, a fővárosban Egyetemet is.
A magyar vasút korszerűsítésben kiemelt szerepet vállalt Kandó Kálmán, akinek találmányával felgyorsulhatott a szénalapú és kevésbé hatékony gőzmozdonyokat leváltása hatékonyabb elektromosokra. A program alapja a fázisváltós mozdony meghatározta a vasúti közlekedést. A zseniális magyar mérnök kísérleti mozdonya 1923-ban tette meg az első útját a Budapest és Alag (ma Dunakeszihez tartozik) között megépített villamosított vasútvonalon.
A nemesi családból származó Kandó Kálmánt 1892-ben kitűnő eredménnyel végzett okleveles gépészmérnökké a Király József Műegyetemen.
Kötelező katonai szolgálata után 1893 őszétől Párizsban a Compagnie de Fives-Lille cégnél aszinkronmotorokat tervezett teljesen új saját számítási módszerrel méretezve.
A Ganz és Társa vezérigazgatója, Mechwart András hívására Kandó 1894 őszén visszatért Budapestre és 1906-ig a Ganz-gyár villamos osztályán dolgozott. Ekkor több villamosmotor-sorozatot és a működtetésükhöz szükséges transzformátort, kapcsoló- és megszakító-sorozatok fejlesztett, ezek gyártását Kandó tervei alapján kezdték meg a Ganz műhelyében.
1895-ben kinevezték a Szerkesztési Osztály vezetőjének, 1896-ban megszervezte az Erőátviteli Irodát, 1897-ben pedig a Ganz-gyár igazgató-helyettese. Ebben az évben Kandó 1897-ben az USA-ba utazott, hogy tanulmányozza a Baltimore-Ohio Vasúttársaság által épített néhány kilométer hosszú, 600W-os egyenáramú vonalszakaszt, és arra a megállapításra jutott, hogy az egyenáram nagyvasúti vontatásra gazdaságtalan. Ekkor kezdett foglalkozni a háromfázisú villamos vontatással, Cserháti Jenővel közösen a világon először alkalmazták a váltakozó áramot a nagyvasúti vontatás villamosítására.
Kandó Kálmán tervei alapján 1898-ban a Genfi tó partján (Elion-Les-Bains) készült el az első 50 Hz-es váltakozó áramú kisvasút, ahol a villanymozdonyhoz háromfázisú indukciós motort alkalmazott, akárcsak később a kisebb bánya- és iparvasutak villamosításakor.
A Comói-tó partján fekvő Val-Tellina vasút 106 km-es szakaszának 1898-ban kiírt korszerűsítési pályázat elnyerése után a Ganz-gyár 1902-re vállalta a vonal villamosítását háromfázisú, 15 Hz-es, 3 kV-os motorú mozdonyokkal. Ez volt Európa első villamosított fővonala és a világ első nagyfeszültségű váltakozó árammal villamosított vasútvonala, mely vízerőművek által termelt villamos energiával működött.
A Ganz-gyárnak 10 motorkocsit, 2 tehervonati mozdonyt és 9 transzformátorállomást kellett leszállítani, továbbá a teljes vezetékrendszer kiépíteni. Az alkalmazott háromfázisú váltakozó áram miatt két felső vezetékre volt szükség, ezek mellett harmadik vezetékül a sínpár szolgált. A tervezést és a gyártást végig Kandó irányította. A vállalkozás sikerét jelezte, hogy az olasz kormány 1903-ban újabb három, 1906-ban pedig további négy nagyobb teljesítményű mozdonyt rendelt.
Mechwart nyugdíjba vonulása után a Ganz-gyár többségi részvényesei által kinevezett új vezetése nem látott fantáziát a villamos vontatásban és ellehetetlenítették Kandó helyzetét, ezért ő családjával 1907-ben az olaszországi Vadó Ligure-be költözött, ahol a Societa Italiana Westinghouse gyár szolgálatába lépett.
1907-ben az olasz kormány további 2 ezer km vasútvonal villamosításáról döntött azzal a feltétellel, hogy a mozdonyokat és a berendezéseket Olaszországban kell gyártani. Az irányítást és a mozdonyok tervezését is Kandóra bízták és megvették szabadalmát, a villamosmotorokért licence-díjat fizettek a Ganz-gyárnak.
Kandó Kálmán irányításával Olaszországban két mozdonytípust fejlesztettek ki, egy 1500 kW-os ötcsatolós (cinquanta) és egy 2100 kW-os háromcsatolós (trenta) villamos mozdonyt, amelyikből hétszáza gyártottak. Megbízhatóságukat jelzi, hogy négy évtizeddel később még félezer szolgált, az az utolsó háromfázisú vonal pedig 1976-ig működött. A Ganz-Kandó rendszer egész Észak-Olaszországban elterjedt és a II. Világháború végéig egyeduralkodó volt.
Munkásságának elismeréseként megkapta az Olasz Koronarend Commendatore címet, de miutn Olaszország az Antant oldalán belépett az I. Világháborúba és hadat üzent az Osztrák-Magyar Monarchiának, 1915-ben Svájcon keresztül visszamenekült szülőhazájába.
Kandó 1916-17-ben, a Bécsi Hadügyminisztériumban a vasutak szénellátásának előadójaként hadnagyi rangban teljesített katonai szolgálatot, így látta a rossz hatásfokú gőzmozdonyok hatalmas szénszükségletét. Ekkor még inkább megerősödött benne a nagyvasúti vontatás villamosításának szükségessége. Elképzelése szerint olyan rendszert kellett létrehozni, amely az 50 Hz-es ipari áramot közvetlenül fel tudja használni a villamos vontatásban.
A MÁV és Ganz-gyár kérésére felmentették Kandót a katonai szolgálattól és megbízták a Budapest-Salgótarján-Ruttka vasútvonal villamosítási terveinek elkészítésével, de ennek gyakorlati megvalósítására a háborús körülmények miatt nem kerülhetett sor, később pedig a Trianoni békediktátum miatt a kivitelezés csak máshol volt lehetséges.
Kandó Kálmán 1917-től a Ganz-gyár műszaki igazgatója, majd vezérigazgatója lett. 1922-től a Ganz-féle Villamossági Rt. műszaki tanácsadójaként kizárólag az 1917-ben megszervezett “Villamosmozdony Szerkesztési Osztály” irányította. A villamosgyár még 1906-ban önálló részvénytársasággá alakult és 1929-ig formailag önálló volt a Ganz-Konszern többi gyárától.
Az 1920-as évek elején az olasz Saronnó-i mozdonygyár megbízásából két háromfázisú mozdonytípust tervezett, az egyik mozdony még a régi Kandó-háromszöget, a másikon már az új csuklós Kandó-keretet alkalmazta a motor és a kerekek közötti hajtóműben. Utóbbi konstrukciót alkalmazta a Párizs-Orleans-i gyorsvonati mozdonyok tervezésekor is: 1926-ban ezek voltak a legnagyobb teljesítményű (3000 kW) egyenáramú mozdonyok Európában. A Westinghouse cég több éves szerződést kínált Kandónak a hajtóműproblémák megoldására, így hosszabb időt töltött el tanácsadóként az USA-ban is.
Kandó figyelme a háromfázisú rendszerről fokozatosan az egyfázisú rendszer felé fordult, mivel így megoldható volt az 50 Hz-es ipari áram közvetlen felhasználása a villamos vontatásban. 1923. október 31-én a Budapest és Alag közötti szakaszon próbálták ki a fázisváltós mozdony prototípusát és egészen 1926-ig próbafutásokat végeztek vele, ennek a mozdonynak a továbbfejlesztett változata 1928-ra készült el. Kandó tervei alapján kezdték meg 1929-ben a Budapest-Komárom-Hegyeshalom szakasz villamosítását, ez volt a világ első egyfázisú 16 kV-os, 50 Hz-es villamos-vasútvonala.
Kandó Kálmán Budapesten 1931. január 13-án szívszélütés miatt hirtelen elhunyt, így már nem élhette meg az Budapest-Hegyeshalom villamos szakasz átadását, amelyen az első menetrendszerű járat 1932. szeptember 12-én szállított utasokat Budapest és Komárom között.
Kandó Kálmán
Született: 1869. július 8.Pest
Elhunyt: 1931. január 13. Budapest
A Magyar Tudományos Akadémia 1927. május 5-én levelező tagjává választotta.
Munkásságát 1930-ban Corvin-koszorú kitüntetéssel ismerték el.
Miskolcon a nevét viselő Tiszai pályaudvar előtti téren szobra áll és a város egyik szakközépiskoláját róla nevezték el.
2001-ben posztumusz Magyar Örökség díjban részesült.
Kiemelkedő munkássága elismeréséül, szellemiségének ápolására 1941/1942-es tanévben a jogelőd Villamosipari Középiskola felvette nevét, így az Magyar Királyi Állami Kandó Kálmán Villamosipari Középiskola lett, ahogy a Kandó Kálmán Villamosipari és Műszaki Főiskola, mely már Egyetem.
A Kandó Kálmán Híradás- és Műszeripari Technikum 1962. március 15-én Kandó Kálmán tiszteletére márványtáblát állított a Tavaszmező utca 17. számú épület aulájában. A névadó arcképének domborműve alatt ez olvasható: „Kandó Kálmán 1869-1931. A nagyvasúti villamos vontatás úttörője, a fázisváltós rendszer feltalálója.”
Kandó Kálmán 1895–1929 közötti 69 szabadalmának témái: villamos vasúti motorok, többfázisú váltóáramú motorok, önműködő kapcsolóberendezések, felsővezetékek és erőátviteli telepek.
Boros Jenő
Fotók: Fortepan/Kádas Tibor, Fortepan/Ladinek Viktor, Fortepan/VÁTI, Ganz MÁVAG, LSB, Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Történeti Fényképek Gyűjteménye
