Tiltott műfaj mestere Rubik Ernő
A magyar sportrepülés kiemelkedő alakja, Kossuth Díjas mérnök, aki 28 vitorlázó- és 5 motoros repülőgépet tervezett.
Gépein több nemzedék, több ezer pilóta tanult meg repülni, vitorlázói iskolateremtőek voltak, tervei alapján készült az R–26S, a legendás Góbé. A legismertebb magyar oktató-vitorlázó repülőgépből több száz készült. Rubik Ernő tervezte a Vöcsök nevű könnyen gyártható egyszemélyest, a Tücsök, a Cimbora és több alumíniumelemekből épített vitorlázógépet.
Az R–26S Góbé a legismertebb magyar oktató-vitorlázó repülőgép, amelyből több száz készült, a Vöcsök egy könnyen gyártható egyszemélyes, ahogy a Tücsök, a Cimbora és többi alumíniumelemekből épített vitorlázógép.
Rubik Ernő 1910. november 27-én született Pöstyénben, édesapja uradalmi írnok volt, majd 1915-ben az első világháború idején katonai szolgálat közben eltűnt az orosz fronton. Felesége három kisgyermekkel a Csehszlovákiához került Pöstyénből 1918-ban Magyarországra menekült, a család több hónapon át lakott vagonban. Az édesanya varrónőként dolgozott Szentesen, Orosházán, Tótkomlóson, Rubik Ernő itt végezte el az elemi iskola négy osztályát, ahol a tanító felfigyelt tehetségére.
1921-ben jól tanulóként pályázat útján a váci Szilágyi Dezső Hadiárva Intézetbe, majd 1929-ben Vácra került, ahol a kegyesrendi katolikus gimnáziumban (ma Piarista Gimnázium és Kollégium) érettségizett.
Diákéveiben őrsvezetői szolgálatot vállalt az iskolában működő 192. sz. Erdősi Imre Cserkészcsapatban. A Népjóléti Minisztérium támogatásával beiratkozott a Magyar Királyi József Műegyetem gépészmérnöki Karára, ahol 1929-től a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület (MSrE) tagja, 1935-ig repülőgép-tervezője lett. Munkájának lendületet adott az akkoriban újra induló hazai repülőgépgyártás. Az első világháborúban vesztes Magyarországnak az antanthatalmak megtiltották a harci repülőgépek fejlesztését és gyártását. A háború után a korábban sikeres Magyar Repülőgépgyár Rt. egy bútorgyárral fuzionált. A magyar kormány különböző fedőcégek alatt alapított repülőgépgyártó vállalatokat, de ezeket a Szövetséges Ellenőrző Bizottság sorra leállította.
Annak ellenére, hogy a repülőgép gyártási tilalom eredetileg 1922. február 22-ig tartott, a korlátozást az antanthatalmak 5 évvel meghosszabbították. 1927. után indulhatott újra a motoros és vitorlázógépek fejlesztése, gyártása, ami fontos volt a pilótaképzésben.
Rubik már komoly szerepet játszott a Bánhidi Antal-féle Gerle sportrepülőgép tervezésében és építésében. Az MsrE-ben végzett egyesületi munkája jutalmául 1930-tól motorospilóta-kiképzésre javasolták, így nyarait egy Érd-közeli repülőtéren töltötte.
Megszervezte a műegyetemi vitorlázó csoportot, egyúttal ellenőrizte az esztergomi sportrepülő műhelyt. 1931 nyarán bekapcsolódott Lampich Árpád egyik gépének építésébe Budapesten, a Mester utcában.
A motorospilóta-vizsgát 1934-ben, a C-vizsgát 1935 decemberében tette le egy Hol’s der Teufel géppel vitorlázógéppel. 1935-től 1937-ig műegyetemi tanársegéd volt, miközben műszaki ellenőrként segítette a vitorlázórepülés magyarországi elterjedését. Ő alapozta meg a kétkormányos vitorlázógép-oktatást.
Diplomája megszerzését követően felismerte, hogy repülőgépeket sorozatban kell gyártani, ezért 1936-ban Mitter Lajos asztalossal és Madaras Auréllal Esztergomban megalapította az Aero-Ever vitorlázórepülőgép-gyártó üzemet, illetve a MOVERO Sportrepülők Esztergomi Szakosztályát.
A kiképzőközpontban akkoriban már 35 pilótanövendék tanult.
A vállalkozás szerény tőkével indult, de éppen Rubik Ernő több géptervének (Vöcsök, Szittya, Tücsök) köszönhetően egyre nagyobb megrendelések érkeztek. Ezek bevételéből előbb törlesztették a hiteleket, majd a nyereséget visszaforgatták a fejlesztésbe, gyártásbővítésbe.
A II. világháború kitörése után az esztergomi cég átállt haditermelésre, melynek keretében alkatrészeket és képzést szolgáló kétüléses iskolagépeket (Káplár), valamint a vitorlázók vontatására alkalmas R-18 Kánya típusú motoros repülőgépeket gyártottak.
A háborús időkben készült az R-21 típusú, 15 személyes vitorlázógép, valamint a Futár és Móka vitorlázógép.
Rubik Ernő tervezte az első magyar kétkormányos iskola-repülőgépet, a Cimborát, a Kevély pedig már felhőrepülésre is alkalmas volt.
1944. július 13-én született meg fia, ifjabb Rubik Ernő, aki építészként alkotta meg a bűvös kockát.
A háború után az esztergomi AERO-EVER csak 1948-ban működhetett újra. Kezdetben a legsikeresebb darabok (Futár, Vöcsök) készültek, majd egy pályázaton Rubik Ernő első díjat nyert a kétüléses vitorlázógép kategóriában Koma nevű gépével, valamint az együléses kategóriában a Lepkével.
1950-ben a vállalatot államosították, majd 1958-ban átnevezték Pestvidéki Gépgyár Esztergomi Gyáregységre, amelynek 1964-ig Rubik Ernő volt a vezetője, ám később elmozdítottak posztjáról és 1969-ben cég bezárt. Csak 1985-ben indult el ismét a gyártás, de már nem vitorlázókkal, hanem motoros gépekkel.
Rubik Ernő összesen 33 repülőgéptípust (28 vitorlázót és 5 motorost) tervezett. Az utolsót 1960-ban: a Góbékat még évtizedeken át használták a vitorlázórepülés oktatásában.
1949-től 1951-ig az Országos Magyar Repülő Egyesület (OMRE) központi tervezőirodájának a vezetője, emellett a BME meghívott előadója volt.
1961–1967 között a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium osztályvezető-helyettese, majd 1971-ig a Malév műszaki tanácsadója volt.
Rubik Ernő Budapesten, 1997. február 13-án hunyt el.
Elismerései
1948-ban megkapta a Népi repülésért érdemérem bronz-, 1957-ben és 1951-ben az arany fokozatát.
1957-ben a Nemzetközi Repülőszövetség (Fédération Aéronautique Internationale, FAI) kongresszusán Paul Tissandier diplomát kapott.
1962-ben a Bánki Donát alapítvány bronzfokozatát kapta.
1963-ban a Kossuth-díj III. fokozatát kapta a sportrepülőgép tervezésben elért eredményeiért.
2008-ban Magyar Örökség Díjat kapott.
2016. november 26. óta nevét viseli az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis szállítóhelikopter-zászlóalja.
Források:
Rubik Ernő: Repülőgépek gyártása. Faszerkezeti részek. A Műszaki Egyetem gépészmérnöki kar 6. tagozat 1. féléves hallgatói részére; VKM, Bp., 1950
Magyar Örökség díjak 2009-ben
Százöt évet repültek vissza az időben Repülés (folyóirat). 1971. XXIV. évfolyam 8. szám. 1971.
Jereb Gábor: Magyar vitorlázó repülőgépek, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1988 Hármashatárhegy Alapítvány
Fotók: Fortepan: Bor Dezső, Bruckner János, Burány Sándor, Drimbe László, Kovács Márton, Lajtai László, Mészáros Zoltán, MHSZ, Nosztanovics Ferenc, Szalay Béla, Vojnich Pál, Zichy Kúria Zala,
