Zongorahúrokkal merevített repülő
Forradalmi megoldásokat talált fel, tesztrepüléseinél többször szenvedett súlyos balesetet, de soha nem adta fel Zsélyi Aladár gépészmérnök, repülőgép-tervező, a magyar repülési szakirodalom alapítója.
Blériot 1909-es budapesti bemutatója akkora hatással volt rá, hogy hamarosan saját repülőgép tervezésébe kezdett.
Zsélyi Aladár (született: Koch Aladár) az egykor Nógrád megyéhez, ma Szlovákiához tartozó Csaláron született 1883. december 12-én.
Középiskoláit Losoncon végezte, majd 1901-ben beiratkozott a királyi József Műegyetem gépészmérnöki szakára, ahol már foglalkoztatta a repülés, főként annak műszaki kérdései.
Blériot 1909-es budapesti bemutatója akkora hatással volt rá, hogy hamarosan saját repülőgép tervezésébe kezdett. Korát megelőző több konstrukciós megoldást alkalmazott: gépén volt először olyan kormányszerkezet, amellyel a repülőgép valamennyi irányban irányítható volt.
Zsélyi nevéhez fűződik a rugózó futómű, valamint a kerekek közé szerelt biztonsági csúszótalp. Az általa tervezett 30 LE-s motorral felszerelt hidroplánt, melyet a Dunán akart kipróbálni.
Magyarországon elsőként kezdett el foglalkozni a gázturbinákkal, amelynek a repülésben való alkalmazásához nagy reményeket fűzött.
Jelentős tudományos és publikációs tevékenységével ő volt a magyar repülési szakirodalom megalapítója. 1912. októberében A nagy aeroplánok kérdése című munkájában mutatta be a 34 személyes utasszállító repülőgép ötletét.
Tudományos tevékenysége és a gépépítés mellett repült is, saját tervezésű repülőgépeit többnyire maga vezette.
Repülőgépeinek építését mérnöki számítások alapján végezte. Első repülőgépe a Zsélyi I. volt, amellyel 1910 februárjában kezdődtek el a próbák. A zongorahúrokkal merevített, 7 méteres fesztávolságú, 150 kg tömegű, egyfedelű gépébe az autóknál már használt 30 LE-s francia Darraque motort épített.

Miután gépének Chauviére-légcsavarja már a műhelyi kísérletek alkalmával tönkrement, inkább magyar gyártmányt alkalmazott. A Zsélyi I. 1910. március 15-én emelkedett először a levegőbe, de futópróbáknál még csak 10—12 métereket szökdécselt. Bal szárny többször is összetört, ezért májusban az addigi kísérleteinél nyert tapasztalatok alapján átalakította monoplánját, a Zsélyi II-est. Az 1910. május 26–27-én megrendezett pilóta-versenyen Zsélyi megnyerte az első két díjat. Hamarosan már 18 km-t tett meg gépével, ami akkoriban jelentős teljesítménynek számított.
1910 júniusában a Károlyi-díjakért kívánt pályázni, a másodikért repülés közben súlyos baleset érte, gépe összetört. A Közlekedésügyi Múzeum igazgatósága már ekkor meg akarta vásárolni gyűjteményébe az összetört gépet, vagy annak újraépített modelljét, mert ez volt az első sikeres magyar aeroplán. A repüléstörténeti darab végül méltó helyre került, de a második világháborúban a múzeum épületét ért bombatalálatkor súlyosan megsérült.
A Magyar Aero Club tiszteleti tagjává választotta. Kelenföldi tisztelői és barátai még októberben egy Tarján Elemér iparművész által készített plakettet (egy márványlapon alul az emléklap alapítóinak névaláírásai, felül bronz domborművel, amelyen Zsélyit aeroplánján ülve ábrázolták) adtak át az aviatikusnak.
Repülőgépeinek építésében és azok berepülésében részt vettek Kvasz András, a Tóth testvérek, és Csermely Károly is.
1913 márciusától június 16-áig a bécsújhelyi repülőiskolában tanult, ahol sikeres pilótavizsgát tett. Ugyanebben az évben megépítette harmadik repülőgépét, a Zsélyi III.-at, amelyhez már állami támogatást is kapott. Ezzel a géppel az akkor általános 90–100 km/h sebességgel szemben 170 km/h csúcssebességet ért el.
A Kúti István által halálának 100. évfordulójára 2014-ben megjelent összefoglalója szerint a rosszul látó Zsélyi Aladár gyakran szenvedett balesetet repülőgépeivel, ezek közül kettő volt súlyos. Először 1910. június 1-jén zuhant le. Ekkor kirepült az összetört repülőgépből. A karja kificamodott, és súlyos agyrázkódást szenvedett. A balesetet követően több mint egy hónapig kórházban volt. Felépülése után azonban folytatta repülési kísérleteit. 1914. április 15-én repülőgépének motorja meghibásodott, az alacsony sebesség miatt a gép átesett és lezuhant. A balesetben a jobb alkarján nyílt törést szenvedett. A seb elfertőződött, tetanusz mérgezést szenvedett, két héttel később, 1914. július 1-jén meghalt.
Utolsó kívánsága szerint honi földben temették el, az Ipoly jobb partján lévő Csalár temetőjében, szülei sírja mellett nyugszik. Emlékét több könyv és postabélyeg is őrzi.
Boros Jenő
Fotó: Mátyásföldi Honvédségi Javító Műhely, Zsélyi Aladár újjáépített repülőgépe, Galéria Savaria, Piactér/Fortepan/ Keptar.oszk.hu










