Bádogosból turbó mágus
A szorgalmas szakmunkás, majd zseniális mérnök, Valentin Schäffer a Porsche több versenymotorjának fejlesztését irányította.
Az autóvilágra is jellemző a magyar Nobel díjasok sorsa: többségük nem itthon szerzett világhírt, pedig sokan kiérdemelték hazai munkájukkal is. Kétségtelen, hogy egy kisebb országban a lehetőségek is korlátozottabbak.
Sok honfitársához hasonlóan a magyarországi születésű Valentin Schaffer sem hazájában lett világhíres. Felfér arra a dicsőséglistára, amin Barényi Béla, a Mercedes biztonságtechnikai zsenije, Anisits Ferenc, a BMW dízelpápája és a NASA Hold jármű megalkotója, Pavlics Ferenc szerepel.
A Valentin Schäffer 1931. október 8-án született Magyarországon. 1955-ben, húszas évei közepén kezdte pályafutását motorszerelőként a Porschénél. Ez volt az az a korszak, amikor a fejlesztési munka még közvetlenül kapcsolódott a fizikai tárgyhoz. Akkoriban az alkatrészeket még nem csupán kiszámították, hanem szétszerelték, megmérték, újra összeszerelték. Bárki, aki ezen a területen dolgozott, olyan technikai folyamatok alapos megértését fejlesztette ki, amely túlmutatott az elméleti ismereteken.
Anisits, a dízelpápa és motorreformer
Nyert műszaki Oscart, dízelkonstrukcióival hódított versenypályán, közuton a BMW, melynek motorfejlesztő központját vezette.
Valentin Schäffer 1961-ben technikusi és mesterszakorvosi vizsgákat tett, majd különböző motorterveken dolgozott, elemezte a használatban lévők teljesítményét, és olyan megoldásokat fejlesztett ki, amelyeknek nemcsak a tesztpadon, hanem a versenypályán is bizonyítottak.
Igen csak gazdag az olyan motorok választéka, amelyek fejlesztésében részt vett, a kompakt négyhengerestől a komplex tizenkét hengeresig.
Schäffer már 1956-ban részt vett a Phone 547/2-es gépen – a Porsche 550A RS Spyder négyhengeres motorjának fejlesztésében. Ezt követte a Type 753 és a 771-es nyolchengeres bokszer, amellyel a Porsche a Forma-1-ben, a Hillclimb-Európa-bajnokságon és a World Sportscar Championship-en ünnepelt a győzelmeket.

A hegyi versenykorszakról így mesélt Schäffer: A nyolchengeres 771-es volt a kedvenc motorom. És ez volt a legjobb a hegymászáshoz. Hosszú időt töltöttem ezen a motoron minden nap, a kipufogórendszerrel bütykölve, hogy még néhány plusz lóerőt kipréseljek belőle.
Az akkoriban már kétgyermekes apa versenymotorjának teljesítménye literenként 138 LE, de ezt is kevesellte, ezért olykor vasárnap is bement a műhelybe.
„A tesztpadhoz autóztam és addig bütyköltem, amíg a motor nem működött” – mondja Schäffer. A projektek széles választéka segítette abban, hogy mindent megtudjon a motorfejlesztésről. Minden motor különböző kihívásokat jelentett a teljesítmény, a hűtés és a tartósság tekintetében.
Versenyrészleg vezető
1966-ban Schäffer – aki nemcsak kivételesen keményen dolgozott, hanem rendkívül tehetséges is volt – átvette a versenymotor-fejlesztés élén. Ebben a szerepben mutatta meg igazán, hogy képes összetett folyamatokat kezelni.
Közvetlen felettese Felettese Ferdinand Piëch 1965 óta a teljes fejlesztési osztály vezetője volt. Vele és kollégájával, Hans Mezgerrel, de Schäffer vezetésével kifejlesztették a 906 Carrera 6 és 910 modellek hathengeres motorjait. Közben Schäffer folytatta a Porsche 908 nyolchengeres motorjának, valamint a Type 916 hathengeres boxerének fejlesztését, amely a Porsche 908 és a Porsche 917 Type 912 tizenkét hengeres motorjának alapjául szolgált.
A versenyautó tizenkét hengeres motorjai meghatározták a későbbi erőforrásokat, az A 912, 912/51 és 912/52 motorváltozatok és a Porsche 917-es fejlesztését. Itt vált világossá Schäffer mérnöki filozófiája és képessége, hogyan növeli a teljesítményt és integrálja azt egy stabil egységes rendszerbe.
Schäffer egyik különösen jelentős eseménye volt az 1975. augusztus 9-i verseny, melyen a 912/52-es turbómotorral felszerelt Porsche 917/30-as sebesség-világrekordot állítottak fel a Talladega Superspeedway-en. A Mark Donohue vezette autó 355,78 km/h átlagsebességet ért el a 2,66 kilométer hosszú ovál pályán.
1956 és 1982 között Schäffer számos versenykampányt felügyelt. A Targa Florio, a Can-Am sorozat, a 24 órás Le Mans – különböző formátumok, teljesen eltérő igényekkel. Ami közös bennük, az a motor közvetlen reakciója. A fejlesztési munkánál az elméletet próbára kell tenni a pályán. Schäffer egész pályafutása során mindvégig elkötelezett maradt e filozófia mellett. Ott volt 1970. június 14-én, amikor a Porsche megszerezte első Le Mans-i győzelmét a 917 KH-val, amelyet Hans Herrmann és Richard Attwood vezetett. Egy évvel később teljesen újratervezte a turbómotort az alapoktól kezdve, ami gyorsan kiérdemelte a „Turbo-Valentin” becenevet.
Valentin Schäffer 1964 és 1991 között a motorok vezetője volt, nagyban hozzájárult a motorsport turbómotorjainak fejlesztéséhez.
A C csoport 956/962-es győztes motorjára így emlékezik Valentin Schäffer: Az a döntés, hogy 1981-ben belépjünk Le Mans-ba, nagyon későn jött.

Ezért olyan motorra volt szükségünk, amely képes volt nyerni, méghozzá gyorsan. A 2,65 literes fekvő 6-ost az Igazgatóság fejlesztési tagjának, Helmuth Bottnak javasoltam, ezt a motort a már lemondott amerikai projekthez készítettem. A Le Mans futamhoz át kellett alakítanom egyetlen turbóról ikerturbós konfigurációra, és a metanolról a benzinesre. Bott szkeptikus volt és azt kérdezte: „Időben megoldod ezt?” Azt válaszoltam: „Meg kell tennem.” És megnyertük a Le Mans-t.
„Az 1982-es szabályok drasztikusan csökkentik az üzemanyag-fogyasztás megengedett szintjét. A nyomásemelési nyomást 1,2-ről 1,0 bar-ra csökkentettük, így körülbelül 580 LE-nél maradtunk. Ez még mindig elég volt ahhoz, hogy megszerezzük az első három pozíciót a versenyen.
1983-ban az üzemanyag-fogyasztás további csökkentése érdekében a mechanikus Kugelfischer-befecskendezést a Bosch Motronic 1.2-re cseréltük, és 640 lóerős teljesítményt értünk el.
A Le Mans 1985-ös edzésen először használtuk a teljesen folyadékhűtéses 3,0 literes ikerturbót, amely 650 lóerős lett. Az eredeti amerikai motor későbbi leszármazottjával 1986-ban és 1987-ben is nyertünk. Akkor vonultam vissza, amikor a motor még egy győzelmet aratott 1994-ben.”
Fejlesztési munkája mellett számos versenyen vett részt személyesen, és az ott szerzett tapasztalatokat közvetlenül beépítette a tervezési folyamatokba.
1989-ben a Porsche aktív karrierje véget ért, és Schäffer nyugdíjba vonult, bár még sok évig a Porsche szolgálatában maradt.
Valentin Schäffer komoly hatást gyakorolt a Porsche motorfejlesztésére. A mérnökről 95-ik születésnapján így nyilatkozott Thomas Laudenbach, a Porsche Motorsport vezetője: Valentin Schäffer soha nem tekintette csak gépnek a versenymotorokat, melyek pontosan hangolt rendszerek és amelyeknek szélsőséges körülmények között is jól kell teljesíteniük. Munkája ma is bizonyítja, hogy a műszaki megértést milyen szorosan kell összefogni a gyakorlati tapasztalattal a sikeres motorsportért.
Boros Jenő
Forrás és fotók: Porsche AG
Világhíres magyarokról korábban itt írtunk:
Barényi, a biztonságtechnika atyja
Több szabadalma volt, mint Edisonnak, világszerte az autóbiztonság atyjaként emlegetik Barényi Bélát, aki egyedüli magyarként került be a halhatatlanok csarnokába, Dearbornban.
Pavlics Ferenc holdautói
Ahogy a világ legtöbb járművében, a Holdjáróban is van valami magyar.









