Ő írta a magyarok autós bibliáját

Információ ínséges korszakban írt autós könyveket, olyanokat, amiket évtizedekkel később is érdemes lapozgatni.

A múlt század hatvanas éveiben világszerte rohamosan fejlődött az autóipar, legalábbis a nyugati országokban, miközben a szocialista országok polgárai autóéhségtől szenvedtek. És persze járműipari hírekből is hiány bolt. A világháló még álomként sem merült fel, nehéz volt tájékozódni, különösen a világ autóiról.
A kelet-európai országokban erre csak a monopolhelyzetben levő újságoknak volt lehetősége.
Magyarországon ez az árus strandokra kéthetente kerülő autó-motor újság jelentette. Volt egy másik is, de a Magyar Autóklub (MAK) tagjainak ingyen terjesztett Autósélet alig ütötte meg egy üzemi lap szintjét, mert abban inkább csak a hazai szervezet tevékenységéről lehetett olvasni. Ráadásul induláskor még csak néhány oldalas napilapos papírra nyomták.
A világ autógyártásáról, technikájáról, jóval informatívabb volt a terjedelmesebb és igényesebb papíron megjelenő autó-motor, melynek újságírói a kötelezően megjelentett szocialista járműcikkek mellett megpróbáltak globális híreket is becsempészni az újságba, hogy az olvasók az autóvilágról is tájékozódhassanak.
Nem volt könnyű.
Amikor tízévesen először megvettem, akkor a 32 oldalas újságért 2 forint 50 fillért kellett fizetni. Akkoriban ennyibe került egy liter benzin, igaz még csak 78 oktános, erősen ólmozott, és jóval kevesebb helyen lehetett tankolni. Az is igaz, hogy 1965-ben autóból is kevesebb volt: a Közlekedési Múzeum adattárában 99 395 személygépkocsi szerepelt.
A Trabant ára 42 ezer forint volt, a Wartburg Limousine 62 ezerbe, a Škoda Octavia Super 65 ezerbe, a Moszkvics 407-es 70 ezerbe került, csak a szovjet modellben volt széria a rádió.
Az autó-motor újságban is többnyire ezekről lehetett olvasni, mert ezekről szóló szövegek, adatok, képek voltak elérhetőek. A szerkesztőség néhány tagja ennél több hírt akart adni az olvasóknak.
Liener György újságíróként kezdte és a főszerkesztő-helyettességig vitte, nem véletlenül, mert annyira elmerült az autóvilágban, hogy a nehéz körülmények ellenére is 6 könyvet irt.
Napjainkban mindegyik kincs, különösen az első: az 1958-as Autótípusok kötetért százezer forintot is megadnak a gyűjtők, már ha találnak, mert a megmaradt példányokat kincsként őrzik tulajdonosaik.

A következő kiadások is hiánycikkek az antikváriumokban, nem véletlenül, hiszen több nemzedék autós bibliája volt, sok százezren lapozgatták mindegyik kiadást, így nagy példányszámuk ellenére is kevés maradt meg belőlük. Pláne épségben.
Milliók lapozták a többtizezer példányban megjelent könyveket, melyek többsége antikváriumba, majd új tulajdonosokhoz került, de sok megsemmisült.
Első gyerekkorom élményem az 1958-as első kiadása volt, ennek puha borítója sajnos elporladt, felnőttként évtizedeken át vadásztam egy épp példányt, de magas aukciós ára miatt nem sikerült beszereznem.

Aztán megtörtént a csoda, egy barátom apósának hagyatékából hozzám került egy tökéletese példány, amit nem is polcon, hanem külön tasakban őrzök. Lapozgatni a borító nélküli régit szoktam.
Mai szemmel is alapos munka, nem véletlenül, hiszen szerzője igényesen dolgozott, hála meglepően jó kapcsolatrendszerének. Pedig korabeli autó-motoros cikkei alapján Liener György még kollégáinál is kevesebbet utazott külföldre, alig tesztelt újdonságokat, miközben intenzíven levelezett külföldi gyártókkal, formatervező stúdiókkal, versenycsapatokkal.
Többek között ennek is köszönhető, hogy könyvei még globális szinten is informatívak a korszak autóiról, járműgyárairól, biztonságtechnikájáról, ráadásul jól illusztráltak, igényesen szerkesztettek, hibátlan magyar nyelvezettel megírva.

Az 1958-as Autótípusokat további öt követte: 1961-ben, 1964-ben, 1969-ben, 1971-ben és 1977-ben, utóbbi három már kemény borítóval.
A Műszaki Könyvkiadó gondozásában megjelent Autótípusok sorozat minden darabja jelentős autóipari kordokumentum.
A példányszámok és a kötetek árai is leképezik a korszak gazdaságát, tartalma pedig a politikát. A korai kiadások még a szocialista járműiparral indultak, aztán bővebb lett a nyugati tartalom. Az 1971-es kiadás végén már 15 oldalnyi hirdetés szerepelt: reklámozott benne kazettás magnót a magyar BRG, hűtőgépet a Lehel, kenőolajat az ÁFOR, az autókat forgalmazó, de folyamatos árú hiánnyal küzdő Merkur. Az 1977-es könyvben a következő hirdetők szerepeltek: AFIT, Autóker, Bakony alkatrészgyár, Keravill, Lehel (autoszifon) Shell Interag, Ravill (autórádió), alvázvédőszer és néhány autóápolási termék.

Liener György könyvei
1958: Az első, úttörő jellegű kiadás bevezette a magyar olvasókat a kor globális autógyártásába. (7100 példány, Ár: 48 Ft)
1961: Bővített adatokkal és fényképekkel illusztrált változat. (15 100 példány, Ár: 62 Ft)
1964: A sorozat egyik legnépszerűbb darabja, amely a hatvanas évek végének ikonikus sport- és luxusautóit is felvonultatta. (Példányszám: 32 600. Ár: 63 Ft)
1969: Aktuális modellek, technikai újdonságok, dizájntrendek. (Példányszám: 17 500, Ár: 65 Ft)
1971: Bővített kiadás (Példányszám: n. a. Ár: 72 Ft )
1977: Frissített és bővített változat (Példányszám: n. a. Ár: 89 Ft)
A hetvenes évek korszerű karosszériaépítési és formatervezési autóit bemutató kiadásokban a korabeli szocialista autók (Trabant, Wartburg, Lada, Skoda, Moszkvics) mellett részletesen foglalkoztak a Magyarországon ritkán előforduló nyugat-európai, amerikai és japán márkákkal is, műszaki adatokkal, motorvariánsokkal, karosszéria-típusokkal.
Grafikákkal illusztrálta az alvázas, önhordó építést, a műszaki megoldásokat, motorokat, ebességváltókat, futóműveket. Alaposan feldolgozta a korszak gázturbinás konstrukcióit.
Az olasz stiliszták mellett bemutatta a szovjet formatervező iskola forradalmi alkotóit, vagyis egy kötetben szerepelt Bertone, Pininfarina, Frua és Dolmatovszkij.

Életrajz
Liener György Debrecenben született 1926. szeptember 14-én.
Budapesten a Felsőipari Iskolában géplakatos szakmát tanult 1941 és 1944 között, majd levelező tagozaton elvégezte az Autóipari Technikumot.
1945 és 1948 között esztergályosként dolgozott a Ford Motor Rt.-nél.
1948-ban az Országos Gépjárműügyi és Közúti Közlekedési Bizottságban, majd 1949 és 1951 között az Állami Autóműszaki Intézetben dolgozott.
1951-től haláláig az Autó-Motor című lap szerkesztőségében írt különböző beosztásokban, 1974-től a lap főszerkesztő-helyetteseként.
Liener György 1981. február 17-én, Budapesten hunyt el.

Boros Jenő

Fotók: Rózsa György/autó-motor, LSB, Szerző