Autókonstruktőr krokodilos expedíción: Dr. Körmendy Ágoston

Sokaknak tekintélye van, sokakról pedig szeretettel beszélnek egykori tanítványai, munkatársai.

Dr. Körmendy Ágoston esetében mindkettő igaz. A nemzetközileg is elismert magyar mérnök hitvallása egyszerű és örök érvényű: Szakértelem és lelkesedés nélkül a pénz is kevesebbet ér.
Körmendy Ágoston 1926. június 3-án született Balatonkenesén, ahol elkezdte, majd Kispesten fejezte be általános iskolai tanulmányait.
A veszprémi Lovassy László Gimnáziumban érettségizett 1944-ben, a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát, később pedig katedrát. Életéről így mesélt a szerzőnek.
– Igaz, hogy az egyetemen mindenki a terem baloldalára ült?
– Igen, mert a másikon beesett az eső, és az első évben még romot takarítottunk. 1950-ben végeztem a Budapesti Műszaki Egyetemen. Mindig is vonzódtam az autók iránt, ez meghatározta pályámat. Szerencsémre akkoriban indult a többtagozatos képzés, harmadévesként az elsők között jutottam be tizenhat társammal az autószakra.
1955-től rövid ideig a Kohó-és Gépipari Minisztérium Autóipar Igazgatóságának Csepel Autógyárban lévő kirendeltségét vezette. Első autója „Egy rokokó konyhaszekrényszerű Wartburg volt, melyet 1960-ban vett 62 ezer forintért, ám 1963-ban meg kellett válni, mert félévre afrikai expedícióra utazott. A MOGÜRT által szervezett húszezer kilométeres teszttúrán a Csepel és Ikarus járműveket népszerűsítették.

A magyar járműipar legendás expedícióját a MÖGÜRT (Magyar Gépjármű Külkereskedelmi Vállalat), a Csepel Autógyár és az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár közös szervezte. A húszezer kilométeres, fél évig tartó és nyolc országot érintő útra indultak 1960. februárjában a magyar gyártmányú járművek.
A bemutatónak szánt túrán két busz és két teherautó vett részt: az Ikarus 630 típusú autóbuszt 44 ülőhellyel, megnövelt szellőzőkkel, hőszigetelt víztartállyal és beépített mosdóval szerelték fel, 145 lóerős teljesítményű Csepel dízel motor hajtotta. A 36 ülőhelye, önhordó karosszériás Ikarus 311-es távolsági buszt négyhengeres 100 lóerős Csepel motor hajtotta.

A harmadik jármű, a Csepel D-450-es felépítményét az ÁMG gyártotta Székesfehérváron, ebben helyet kaptak a pótalkatrészek és egy komplett szervizműhely, porlasztóbeállítóval, forgácsolóval, lakatos- és hegesztő berendezéssel. Így az eredetileg 5 tonnás jármű össztömege 10,5 tonnára hízott.
Az expedíció negyedik járműve a Csepel D-344-es terepjáró teherautó első kerekeit is kardántengelyek hajtották a differenciálművön át. Megbirkózott a legkeményebb tereppel és 30 fokos emelkedővel, olykor más elakadt járműveket is kihúzott a homokból.
Az expedícióban a négy járművén heten vettek részt: Paller György, Körmendy Ágoston, Tóth Mihály, Moldván Tibor, Varga János, Badacsonyi János valamint Kalmár György MTI tudósító.
Az expedíción járművei hajóval jutott el Dakarba. A Szenegálból keletre indulva meg kellett változtatni a tervezett útvonalát, mert az esős évszak áradatai több átkelési lehetőséget elmostak. Mali határánál a Falémé folyón nem volt híd, így gázlón kellett átkelniük. A Csepelek és Ikarusok átmentek az egyméteres vizeken, a buszoknak olykor alkalmi deszka hidakat kellett ácsolni, néha krokodilok társaságában.
A 26-48 Celsius fokos hőmérsékletben és 16-100 százalékos páratartalmú levegőben is hibátlanul érkeztek a járművek Bamakóba, ahol akkoriban több Csepel teherautó és Ikarus busz közlekedett. Mali után Niger, majd Nigéria következett. A hullámlemezzel borított utak egyenetlensége miatti rázkódása alaposan igénybe vette a kormányművet.
Nigéria után Beninen és Togón keresztül augusztusra jutott ghánai végállomására az expedíció.
Az út során 8 országban 25 helyszínen tartottak műszaki bemutatókat, majd Accrában hajóra tették a négy járművet, itthon mindegyiket alaposan átvizsgálták.
Mindegyik hiba nélkül teljesítette a 20 ezer kilométeres túrát, még rugótörés sem volt, miközben az igénybevételhez és a vetélytársakhoz képest száz kilométerenkénti fogyasztásuk nem lépte túl a 30 litert, ami akkoriban kedvezőnek számított.
Hazatérése után Körmendy Ágoston egy Ford Taunust vett, majd használt kocka Wartburg, Renault R16-os, és két Lada, következett. Az egyikre 8 évet várt, ötéves merkúri visszaigazolás után…
És mi volt a vágyálom?
-Életem nagy szerelmét, a 316-os BMW-t ellopták, a hosszú küzdelmek után kapott biztosítási pénzből pedig egy Hyundai Lantrára futotta, aztán Accenttel közlekedtem.
-Mit hallgat vezetés közben és mivel tölti szabadidejét egy főkonstruktőr?
-Többnyire nyelvtanulásra fordítom az autózás idejét. Kedvenc sportom a síelés, melyet először a teherautóval elérhető Mátrában és Tátrában gyakoroltam.
_Nagyon is szerencsésnek tartom magam, mert kiváló csapattal dolgozhattam főkonstruktőrként, és gyárunk anyagi forrásai semmit nem értek volna munkatársaim szakértelme és a lelkesedése nélkül.
-Dr. Körmendy Ágoston az első közúti jármű tagozatosok között végzett Jurek Aurél professzor -tanszékén, miért nem maradt meg oktatónak?

És mi volt a vágyálom?
-Életem nagy szerelmét, a 316-os BMW-t ellopták, a hosszú küzdelmek után kapott biztosítási pénzből pedig egy Hyundai Lantrára futotta, aztán Accenttel közlekedtem.
-Mit hallgat vezetés közben és mivel tölti szabadidejét egy főkonstruktőr?
-Többnyire nyelvtanulásra fordítom az autózás idejét. Kedvenc sportom a síelés, melyet először a teherautóval elérhető Mátrában és Tátrában gyakoroltam.
_Nagyon is szerencsésnek tartom magam, mert kiváló csapattal dolgozhattam főkonstruktőrként, és gyárunk anyagi forrásai semmit nem értek volna munkatársaim szakértelme és a lelkesedése nélkül.
-Dr. Körmendy Ágoston az első közúti jármű tagozatosok között végzett Jurek Aurél professzor -tanszékén, miért nem maradt meg oktatónak?

-Mivel mindig elméleti ember voltam, éreztem, hogy gyakorlati munkára van szükségem ezért a sok lehetőség közül a Csepel Autógyárat választottam, huszonkét éven át dolgoztam ott először kutatómérnökként, majd főkonstruktőrként. A legszebb korszak 1957-től kezdődött, amikor a kísérleti üzem, majd a kísérleti osztály vezetője voltam. Akkor kezdtük a különleges gépkocsik gyártását: a 350-es, 300-as, 130-as és a 350-es billenős járművek után következtek a légfékes konstrukciók, például a 420-as, nekem a legkedvesebb az összkerékhajtású 344-es volt.
-Emlékezetes konstrukciók…
-Jöttek az exportpiacokhoz igazított nyerges-vontatók, tartálykocsik, egészen a 38 tonna összgördülő tömegű kétputtonyos cementszállítóig. Volt köztük vasúti pályaépítő jármű és a jégszínháznak tervezett mozgó fagyasztó berendezés is.

Általában az 5 tonnás hasznos terhelésű 450-es családot és a 8 tonnás kategóriájú 700-as teherautó-családot fejlesztettük. Akkoriban is többen foglalkoztak hasonló motorcsaláddal, például a Járműfejlesztési Intézettel (JÁFI), aztán a paletta kiegészítéseként a Rába 1968-ban megvásárolta az MAN motor szabadalmát, a Csepelek mégis bírták a versenyt. Turbófeltöltéssel a négyhengeresek 90-100 lóerőnyi teljesítményét folyamatosan 145 lóerőre, a hathengeresek 120-125 lóerős teljesítményét 170-180 lóerőre növeltük. A kenésrendszer javításának és az élettartam növelésének köszönhetően 1976-ig gyártották a Csepel motorokat, melyek fékpadon, nyúzópróbákon kétezer órát bírtak.
-Szép, de nehéz lehetett újat alkotni…
-Nagyon jó volt az együttműködés, senkinek sem jelentett gondot, ha a délelőtt eltört fogaskerék helyett délutánra újat kellett rajzolnia a szerkesztőnek, éjjel legyártottuk, és másnap már kipróbálhattuk, viták és asztalcsapkodás nélkül. Olyan emberekkel, mint Ilosvai professzor, aki a 344-es Csepel hajtásrendszerét tervezte, vagy Gampe Károly vezető konstruktőrrel ez persze nem volt nehéz. Igaz, a műszaki fejlesztési terv kellő anyagi hátteret is biztosított, évente 76 prototípus készült.
– Mi jött Csepel után?
-1972-ben a MOGÜRT műszaki főosztályvezetőjeként és főmérnökeként a járműexportot fejlesztettem, ami a külföldi tapasztalatok, és elvárások közvetítését jelentette a magyar járműipari vállalatok felé. A műszaki vevőszolgálat fejlesztésével lehetett elérni, hogy másodszorra is megvegyék a magyar termékeket.
Dr. Körmendy Ágoston 1993-ban ment nyugdíjba munkahelyéről, de továbbra is aktívan tevékenykedett a hazai és nemzetközi járműiparban: alelnöke volt az Autógyártók Nemzetközi Szervezetének (OICA), 1999-2009 között a Magyar Gépjárműipari Szövetség ügyvezető titkáraként tevékenykedett. Oktatott a Budapesti Műszaki Egyetemen. Ötven tudományos és nyolcszáz műszaki ismeretterjesztő cikk, valamint húsz könyv szerzője. 2011. november 19-én, 85 évesen hunyt el.

Szabadalmai
Teleszkopikus lengéscsillapítók (Kocsis F., Körmendy Á., Törőcsik L.) 1968. jún. 4., 1970. nov. 5., 157223 sz.
Tengelykapcsoló robot (Körmendy, Puglits, Ratskó, Váradi)
Üzemeljárás magas Oktánszámigényű Otto-motorok részére (Meszlényi, Körmendy, Szini, Tóth) 1974. július 27., 1981. január 10. 174476 sz.
Berendezés belső égésű motorral felszerelt gépjárművek fűtésére 1989. január 27., 1992. október 12. 750704 sz., SU 4613331 sz.

Díjai, elismerései
Gépipari Tudományos Egyesület – A technika fejlesztéséért I. kitüntetés három alkalommal (1968, 1975, 1979)
Bánki Donát-díj két alkalommal (1984, 2002)
Műszaki irodalmi díj (1993)
Gépipari Tudományos Egyesület tiszteleti tagja (2005)
Magyar Mérnöki Kamara örökös tagja (2009)
EOQ minőségi díj
Vietnámi Barátság Érdemrend

Boros Jenő

Fotók: Körmendy Ágoston, Csepel Autógyár, Ikarus, LSB, Szerző