A név kötelez: Puch János
Több generációval kötődnek a magyar járműiparhoz és kereskedelemhez a Puch család tagjai.
A név kötelez, megtanulta ezt a budapesti születésű Puch János, aki sokáig élt Ausztriában. Az osztrákok befogadták, mert jól tudott németül, de olykor azt is sutyorogták a háta mögött, hogy könnyű neki ilyen névvel a grazi Steyr-Puch gyárban, ahol vérrokonságban volt Jochann Puch cégalapítóval.
Puch János 1932 júniusában született Budapesten, Puch János nagyapja Puch Márton testvére volt a gyáralapító Johann Puchnak, és az 1910-es években ő alapította a márka magyarországi képviseletét. Jó időben indult és sikeres lett az üzlet, mert akkoriban már nem annyira a lovaglás volt a divatsport és az úri közönség között egyre inkább a kerékpározás, majd a motorozás hódított.
A sikeres családi vállalkozás előnye később hátránnyá vált, mert az osztályidegen Puch Jánost nem vették fel a Budapesti Műszaki Egyetemre. Édesapja meghalt, őt pedig édesanyjával és lánytestvérével 1951-ben kitelepítették Budapestről Poroszlóra, ami Puch János emlékei szerint enyhébb büntetésnek számított a Hortobágyhoz képest.
Állami Gazdaságban dolgozott, hajnal 2-kor kezdték szedni a zöldborsót, azért ilyen korán, hogy ne peregjen a szem. A szántóföldi Lanz Buldogon ki lehetett iktatni a szabályozót, így látványos állórajtra volt képes a gép, amit meg is tett az egyik traktoros, ám a túlterhelt motor lendkereke elrepült. Később egy másik kitelepítettel, az egykor Messerschmitt 109-es vadászgéppel repülő és Puma századbeli pilótával, Guary Kálmánnal a kukoricásban megtalálták a kettétört alkatrészt és bevitték a gépállomásra, ahol meg akarták javítani, ám a főagronómus nem engedte.
Közben megjött a tél, hiányzott az erős Lanz traktor és a párttitkár engedélyezte, mi több kérte helyreállítását. A javításban részt vett egy ugyancsak kitelepített esztergályos, aki új szabályozó főtengelyt készített, Puch és Guary pedig meghegesztette a lendkereket, aztán következett az összeszerelés, a Lanz motorja elsőre indult, de azonnal meg is állt. Csináltak az izzófejbe egy golyósszelepet, amivel ezután hibátlanul működött. Ennek is köszönhető, hogy kitelepítésének lejártakor dupla fizetéssel marasztalták Puch Jánost.

1953-ban a családi száműzetés lejártával sem költözhettek vissza a fővárosba, de Puch János ismét dolgozhatott az 1-es számú autójavítóban. Aztán jött a munkaszolgálatos katonaság, ahol búvárszivattyú-gyárba osztották, ami inkább hadiüzem volt: távirányítású mozgó céltárgyakat terveztek és készítettek: ilyenekre lőttek például a bakonyi gyakorló terepen.
„1956 úgy vitt ki Ausztriába, mint a huzat, igaz, eredetileg az USA-akartam menni, de marasztalt családi osztrák ismerősöm, aki egykor a tököli Steyr tulajdonú Messerschmitt motorgyárnak is dolgozott. Unszolására elhelyezkedtem Grazban, ahol mérnöki képesítést is szereztem. A Steyr-nél először szerelőműhelybe kerültem, aztán a szerviz és vevőszolgálati részlegbe, majd kineveztek főmérnöknek.”
A cégnél katonai terepjárókat, teherautókat, buszokat, Haflingereket és a később legendássá váló Steyr-Puch személyautókat gyártottak, a 650 TR-ek raliversenyeken is sikeresek voltak.
„Az osztrák gyárban hozzám tartozott a versenyrészleg, ami sok utazást, hétvégi elfoglaltságot jelentett, talán ezért is hagyott el a feleségem, mert annak éltem. Részt vettünk az Európa Rali Bajnokságon, sok jó sportolót ismertem meg, többek között Hollós Istvánt aki gyerekkori barátom volt és a lengyel Sobiesław Zasadát, aki 1966-ban Európa-bajnok lett Steyr-Puchal, 1967-ben pedig Hollós Pista második lett a Nürburgring 500 kilométeres távján, a 20 kilométernél hosszabb és 73 kanyarral nehezített Nordschleifén, az Abarth versenyautókkal teli mezőnyben.
1970 nyarán hívtak Bécsből, hogy menjek ki igazgatónak a Steyr által megvett és már a csőd szélén álló spanyolországi motorkerékpárgyárba. Éppen túl voltam a váláson, ezért kapóra jött a gyári felkérés, igaz, eredetileg úgy terveztem, hogy egy évet töltök a spanyoloknál, de aztán ebből öt lett.”
Ennyi idő alatt a csőd szélén álló gyárat és termékeit piacvezetővé tornászta fel Puch János, aki azt már csak mellékesen jegyzi meg, hogy korábban éppen őt kérték fel a spanyol vállalat felmérésére, és annak ellenére, hogy nem javasolta, az osztrák vezetés mégis megvásárolta a spanyolországi telephelyet, ahol a nagy múltú MV Augusta licencei alapján gyártottak elavult modelleket.

Hasonló okok vezettek később a grazi telephely bukásához is, mert nem bírták a versenyt a japánokkal, ezért tönkrement a cég, hála a politikai váltógazdálkodásnak, mely szerint a vezetésben mindig szerepet kaptak az aktuális kormánypártok képviselői, ám ezzel csökkent a szakemberek befolyása a grazi gyárban, ahol Puch János 1977-től főmérnök, egy évvel később igazgató volt. Akkoriban már nem készültek személyautók a sorokon, ahol Pinzgauer terepjárókat gyártottak.
A cég profiljában komoly szerepe volt még a kétkerekűeknek, ám a Puch mopedek és motorkerékpárok még a hazai piacon is egyre nagyobb versenyhátrányba kerültek a japán márkákkal szemben. A műszakiak hiába sürgették a korszerűsítést, nem értek el eredményt. A megcsontosodott struktúra és elavult termékportfólió mellett az osztrák PROPORZ rendszer, vagyis a politikai kinevezettek szakmai dilettantizmusa is közrejátszott a nagy hagyományú cég tönkretételében.
Emlékezetes és jellemző epizód volt az, amikor Puch Jánost küldték Brazíliába, ahol a helyi VW vezetőivel arról tárgyalt négyhengeres motorokkal szerelt Haflinger terepjárók gyártásáról. A partnerség azért akkor bukott meg, mert később a Brazíliából érkezett vezérigazgatót több mint egy órán át várakoztatta grazi irodája előtt a „politikai” vezető, aki ezzel annyira megsértette a vendégeket, hogy a delegáció köszönés nélkül távozott, és aztán még azt is elérték, hogy országukban persona non grata legyen a Stey-Puch funkcionáriusa. Volt ehhez elég befolyásuk, hiszen a VW brazíliai biztonsági szolgálata majdnem erősebb volt a helyi rendvédelmi erőknél…
A fejlesztésekben egyre jobban lemaradó gyárat Puch János 1981-ben otthagyta. Hamarosan következett a csőd és a tulajdonosváltás, mely után az osztrák cégből eltűntek a párt-ejtőernyős politikai kinevezettek.
Évekkel később a Magna-Steyr pont azt tette, amit korábban Puch János javasolt: korszerű és piacképes termékeket kell gyártani és egyre nagyobb szerepet adni a járműfejlesztésnek. A magyar igazgató lemondásának idején hatezernél többen dolgoztak Grazban, ahol aztán harmadára csökkent a létszám.
Puch János még abban az évben saját export-import céget alapított, majd Magyarországon létrehozta osztrák társakkal a Velotrade kerékpárgyártót, mely éveken át képviselte a Shimano márkát. Később eladta a céget és csak bérbe adható ingatlanját tartották meg, jelenleg már csak ennek ellenőrzésével foglalkozik.

Szereti a jazz-t, azért is választott interjújának helyszínéül a városmajori Mezzo éttermet, mert nemcsak lakásához van közel, de ott élőben hallgathatja kedvenc zenéit.
Puch János lelkesen mesélt járműveiről: Ausztriában 325 köbcentiméteres Bultaco motorral TRIÁL-ozott, volt kéthengeres Morinije, majd 1968-ban négykerekűre váltott. Első autója egy 500-as Puch, aztán következett az Imp kupé, később több Fiat, az utolsó a 100 lóerő 124-es Steyr-Fiat volt.
Apropó sportautó: a 60-as években, Torinóban ismerkedett meg a magyar származású Frank Reisnerrel, akivel együtt tervezték az Impet és aki a torinói Intermeccanica tulajdonosa volt, felesége pedig a Jawa gyár volt vezérigazgatójának lánya.
Reisner és Puch tervezte 1959-ben az I.M.P. -et (Inter-Mechanic-Puch) alumínium karosszériás Coupét, mely a sikeres Steyr-Puch 650 TR műszaki alapjaira épült.
A kétajtós, kéthengeres sportkocsi eredetileg 29 lóerős motorjának teljesítményét a prototípusban 40, majd 48 lóerőre tuningolták, ami tekintélyes ménest jelentett a mindössze 460 kilogrammos IMP 700 gt autónak. Torinóban húsz darabos széria készült, az első Puch Jánosé lett, aki szerette, de miután felesége nekitolatott vele garázsfalnak, eladták a javítás után már kevésbé szép karosszériás autót. Készült belőle néhány replika Magyarországon is, Puch János ismerete szerint talán három.
Boros Jenő
Fotók: Puch-család, Fortepan/Lissák Tivadar és Szerző











