Szisz Ferenc, az első autós GP győztese
Az autót a németek találták fel, a tömeggyártást az amerikaiak, a versenyt a franciák, ám az első Grand Prix-t egy magyar nyerte meg.
A szeghalmi uraság lovászmesterének fia, Szisz Ferenc kalandos utazások után jutott Párizsba, a Renault fivérek műhelyébe. Tehetségének köszönhetően hamarosan a versenyrészleget vezette, és munkájának elismerése volt az is, hogy a Renault a 29 éves magyart nevezte a Francia Autóklub és az Illustration című lap által meghirdetett első Grand Prix versenyre.
És hogyan is született a verseny ötlete? A nyár mindig holtszezont jelentett a sajtóban, a főszerkesztő meg példányszámnövelést akart, a különleges automobilok megjelenése önmagában hírértékű volt akkoriban, egy verseny pedig már szenzáció. A kiíráskor még nem sejtették az ötletgazdák, hogy történelmet írnak és nem akármilyen eseményről tudósíthatnak.
Az Illustration című lap és a Francia Autóklub által kiírt első Grand Prix mezőnye 1906 június 27-én reggel 6-kor sorakozott fel, az autók másfél-percenként rajtoltak.
A 103 kilométeres pályán az első és második napon is hat-hat kör kellett megtenni. Akkoriban a gyorsaság mellett az autógyárak elsősorban termékeik tartósságáról szerették volna meggyőzni a nagyközönséget. A Le Mans-La Ferté-Bernard-Saint Calais városokat érintő útvonal különbözött a korábbi versenyektől, mert több országból verbuválódott a mezőny. Három-három Fiat, Mercedes, Brasier, Clement-Bayard, Darracq, Hotchkiss, Lorraine-Dietrich, Itala, Panhard és Renault, valamint egy Gobron-Brillié és Gregorie márkájú autó állt rajthoz.
A poros földutakat kátránnyal locsolták fel, ami nem sokat segített, hiszen az olykor 170 km/órás tempóval száguldó autók vezetőjének arcába is jutott a fekete mázból. A Renault-val versenyző magyar Szisz Ferenc begyulladt bőrét egész éjjel borogatni kellett, hogy másnap rajthoz tudjon állni.
A kátrányon kívül is akadtak gondjaik a versenyzőknek, mert vigyázni kellett az úton sétálgató állatokra. A sofőrök segédei kalapácscsapkodással próbálták elriasztani a jószágokat, és persze figyelmeztetni az utolért ellenfeleket. Volt baj a közönséggel is, mert a helybéliek tömegesen kötöttek fogadásokat arra, hogy ki tudja felkapni az út közepére tett borosüveget anélkül, hogy elütné a falun keresztül vágtató autó. Olykor harmincnyolcan vesztették életüket egy versenyen. A Sarthe néven elhíresült háromszög alakú pálya adott otthont később a Gordon Bennett sorozatnak.
A világ első Grand Prix autóversenyén fontos szerep jutott az abroncsoknak, melyek nem bírtak száz kilométernél hosszabb utat. Az átlagos gumicseréhez negyedóra kellett, ám a a kiemelt csapatoknak elég volt egy-másfél perc, mert a Michelintől különleges szettet kaptak: a nyolc csavaros rögzítésű és pántra szereltek gyorsan cserélhetők voltak. Szisz rekordja 1 perc 15 másodperc volt.
A Szisz Ferenc 13 ezer köbcentis, 95 lóerős teljesítményű Renault 12 óra 14 perc alatt teljesítette az 1236 kilométeres távot, ami 101,8 km/órás átlagsebességnek felelt meg, ezzel első lett. A második helyezett Nazzano FIAT autója 32 perc hátránnyal ért célba.
Szisz Ferenc 45 ezer frank jutalmat és francia állampolgárságot kapott, plakátokon meg képeslapokon szerepelt. A Renault gyár megbecsült alkalmazottjaként több versenyen is indult még, és a következő évben ugyanezen a futamon második lett.
Az első világháború után jómódú emberként élt, majd 1920-ban saját garázsában Citroëneket árult. 1944-ben utód nélkül halt meg: Szisz Ferenc sírja Párizs egyik külvárosi temetőjében található. Születési helyén, Szeghalmon és a Hungaroring főbejáratánál szobor is őrizte emlékét.
Boros Jenő
Galéria
