Pavlics Ferenc holdautói
Ahogy a világ legtöbb járművében, a Holdjáróban is van valami magyar.
Az amerikai holdautó vezető-tervezője Pavlics Ferenc mérnök, akinek egyik jelentős alkotása a Lunar Roving Vehicle (LRV), mely 1971 júliusának végén indult küldetésére. A földön kívüli terepjáró megkonstruálásakor nem az utak hiánya, hanem a minimális légnyomás, valamint a mínusz 150 és plusz 120 Celsius fok közötti hőmérséklet-ingadozás jelentette a legnagyobb feladatot, és az, hogy a Holdon a gravitáció a földi egyhatoda, miközben a járműre ható tehetetlenségi erők forduláskor például ugyanakkorák.
A különleges igénybevételhez természetesen különleges – titán fémspirál tömlőből készült – abroncsokat kellett gyártani.
A 17 hónap alatt 38 millió dolláros költséggel megépített 3,1 méter hosszú, 2,3 méter széles és 3,1 méteres tengelytávú, négykerekű LVR Földön mért tömege 208 kilogramm, a Holdon 35 kilogramm, űrbéli teherbírása 490 kg volt. A járművet hajtó villanymotort két darab 36 voltos 121 amperórás kapacitású ezüst-cink akkumulátor táplálta, az LRV haladási irányát, sebességét és fékezését botkormányról lehetett vezérelni. A kétüléses járművet 0,9 m x 1,5 m x 1,7 méteres csomagként szállították az Apollo 15-ös űrhajó fedélzetén, és kihajtogatás után húsz perc alatt lett menetkész lett.
Pavlics Ferenc Santa Barbarában oktatta az asztronautákat Holdjármű üzembe helyezésére és vezetésére.
A közel 14 km/órás tempóra és 92 kilométernyi utazásra képes Holdautó biztonsági okokból legfeljebb kilenc kilométerre távolodott el az űrkomptól. Három űrtúra során David R. Scott és James B. Irwin asztronauta 27 kilogrammnyi kőzetmintát gyűjtött, és közben 27,9 kilométert autózott a nyitott járművel. Az expedíció augusztus 7-én tért vissza a Földre.
Az amerikai LRV egyébként csak a második kerekes űrjármű: az első, a nyolckerekű szovjet Lunohod egy évvel korábban érkezett a Holdra, ezt azonban még nem űrhajósok, hanem a földi központból irányították. A Mars sem maradt ki az űrautóprogramból: 1997-ben a Pathfinder űrszonda szállította a helyszínre a távirányításos Sojournert, mely nyolcvan napon át működött. 2004-ben a Spirit és Opportunity szállt Marsra, utóbbi még napjainkban is gurul és adatokat szolgáltat.
A holdautó vezető tervezője a magyar Pavlics Ferencnak volt tapasztalata különleges járművek tervezésében, hiszen Detroitban a General Motorsnál kerekes és lánctalpas terepjárókat fejlesztett az amerikai hadsereg megbízásából.
1961-ben a GM Santa Barbara-i kutatóintézetben bolygók felszínén közlekedő járműveket tervezett, majd a NASA Jet Propulsion Laboratory és a Boeing Aerospace Corporation megbízásából irányította a holdautók tervezését. 1969-ben nevezték ki az LRV program élére.
Nyugdíjba vonulása után alapított egy tanácsadó céget és tovább dolgozott a Boeingnek, több egyetemnek és a NASA-nak. Részt vett a Mars járműprogramban, a Pathfinderen, a Mars Exploration Roveren és a holdbázis építő Constellation-programban.
Később a hibrid hajtású és üzemanyagcellás járművek, majd Kaliforniában a Santa Barbara-i elektromos hajtású buszhálózat fejlesztésében vett részt.
Életrajz
Pavlics Ferenc 1928. február 3-án született Balozsameggyesen, a szombathelyi Faludi Ferenc Reálgimnáziumban érettségizett, majd 1950-ben gépészmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd a Gépipari Tervező Intézetben dolgozott, közben tanársegédként oktatott a Műegyetem Gépészmérnöki Karának Gépgyártás-technológia Tanszékén.
1956-ban elhagyta Magyarországot. Ausztria után az USA-ba utazott, ahol a New Yersey-i menekülttáborban a General Motors megbízottja öt magyar mérnöktársával együtt felvette a GM Detroit-i kutatórészlegébe.
1972. április 25-én Stockholmban a holdjármű tervezésért az International Society for Terrain-Vehicle Systems Érdemrendjével tüntették ki.
1978 és 1980 között a General Motors Európába küldte: két évig Bécsből irányította a szocialista államokkal folytatott ipari és kereskedelmi kapcsolatokat, ekkor jött létre a megállapodása a szentgotthárdi Opel beruházásról a győri Rába és a GM között. 1980-tól két éven át a németországi Russelsheimben, dolgozott a Corsa fejlesztésén és a spanyolországi Opel beruházás előkészítésén. 1982-tól 1984-ig a Zaragozában felépült Opel Espagna minőség-ellenőrzési igazgatójaként dolgozott, majd 1988-as nyugdíja vonulásáig Santa Barbarában a GM távlati kutatási részlegét vezette, majd megalapította a Pavlics Engineering mérnöki szaktanácsadó céget
2000-ben aranydiplomát, 2010-ben gyémántdiplomát kapott a Budapesti Műszaki Egyetemen, 2008 március 15-én megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést. 2010-ben a Magyar Mérnöki Kamara tiszteletbeli tagjává választották, a szervezet Gépészeti Tagozata pedig Botka Imre-díjjal ismerte el munkásságát.
Boros Jenő
Galéria
