Járay Pál, az áramvonalas karosszéria atyja
Léghajókkal kezdte, aztán földi járművek aerodinamikájának tudományos alapjait rakta le a magyar mérnök, aki után repültek az autógyártók.
Paul Jaray néven szerzett világszerte elismert Járay Pál, aki számos mérnöki területen alkotott maradandót, elsősorban a Zeppelin léghajók és az autók légellenállás-csökkentésének szellemi atyjaként szerzett elismerést.
Az áramvonalas karosszéria megalkotója, Járay Pál 1889 március 10-én Bécsben született temesvári zsidó család gyermekeként, tanulmányait a bécsi Maschinenbauschulén végezte, majd a Prágai Műszaki Egyetemen dolgozott asszisztensként. 1913-tól katonai szolgálatát teljesítette Friedrichshafenben, a Luftschiffbau Zeppelinnél, ahol a léghajók áramlástani vizsgálatával foglalkozott. Később az ausztriai Fischamendben tervezett repülőgépeket.
Járay tervei alapján készült 1920-ban a világ akkori legnagyobb szélcsatornája, melyben megalkotta a legkisebb légellenállású léghajóalakot: szabadalma szerint az elől lekerekített, hátul kúpban végződő forgástestnél felére csökkenthető a légellenállás.
Ezt a közúti közlekedésben is hasznosította: a szélcsatorna vizsgálatoknál megtapasztalta, hogy a talaj közeli testek körül kialakuló áramlás jelentős mértékben eltér az ideálistól, ezért a léghajókhoz hasonló áramvonalasra cserélte egy hagyományos autó kockaformájú karosszériáját. Az elől erősen lekerekített, hátul pedig hosszan elnyúló és legalul a talajjal párhuzamos sík felületű, valamint döntött szélvédőjű csukott és a kerekeket is takaró karosszéria alkalmazásával jelentősen csökkent a légellenállás, miközben azonos teljesítményű motorral nagyobb sebességet lehetett elérni. Járay Pál 1921 március 25-én nyújtotta be szabadalmát, melyet 1922-ben a Der Motorwagen című szaklapban publikál „Stromlinienwagen, eine neue Form der Automobilkarosse¬rie” című cikkében.
A Ley gyár alvázára épített kísérleti modellel kampányautózott Friedrichshafen és Berlin között, így került 1923 nyarán a Berliner Illustrierte Zeitung címlapjára. Ősszel az esienachi Dixi-Werke (később BMW) kiállítási darabnak átépített egy 6 hengeres, 24 lóerős teljesítményű autót Járay tervei alapján, a Ley modell megnyerte a 225 km-es Rund und Belzig versenyt.
A cseppformával az autók légellenállása negyedével, fogyasztása harmadával csökkent.
Foglalkozott szélerőművekkel és vasúti légkompresszorokkal.
Járay Pál a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule (Svájci Állami Műszaki Főiskola) tanáraként fejezte be pályafutását, és St. Gallenben halt meg 1974. szeptember 22-én.
Boros Jenő
Galéria
