Csonka János Doxája
Az első postaautók szállításáról szóló szerződés a magyar járműipar születését jelentette.
Már a múlt század elején felmerült a hazai gyártás igénye. Csonka János 1900-ban konstruált motoros levélgyűjtőt a Postának, a novembertől rendszeresített huszonkét tricikli többnyire Pesten járt: 2,3 lóerős motorjának köszönhetően vezetőjével és ötven kilónyi zsákkal 25 km/órás sebességgel tudott haladni.
A motoros tricikli megbízhatósát bizonyítja, hogy a járműflotta többsége huszonöt évig szolgált.
A Magyar Kir. Posta- és Távirda Igazgatóság 1903-ban nemzetközi pályázatot írt ki postaautók beszerzésére, a nagy európai márkákat legújabb típusai mellett Csonka János is nevezett, és a szakmai zsűri egyértelműen a magyar konstrukciót találta a legjobbnak.
A pályázati siker 95 postakocsira szóló megrendelést jelentett Csonka Jánosnak, aki a prototípus próbája és a Posta bizottsági vizsgája után aláírhatta az első nyolc autó szállításról szóló szerződést, ami egyben a magyar járműipar születését is jelentette.
1905. május 31-én a Műegyetem kertjéből kanyarodott ki a Múzeum körútra az első sorozatgyártásra alkalmas magyar autó. A 2,5 köbméteres rakterű zöld kocsit 2545 köbcentis,
14 lóerős teljesítményű motor hajtotta, karosszériája ifjabb Glattfelder Béla műhelyében készült.
A próbakocsit Kolossvári Béla sofőr vezette 35 km/órás sebességgel a Posta Kőbányai úti járműtelepére.
A kétezer kilométeres próbaút az Alföld, a Felvidék és Erdély útjain vezetett, átlagosan 26 km/órás tempóban. A négyütemű, folyadékhűtéses, két blokkból összeszerelt iker-hengertömbös, négyhengeres motor lánccal hajtotta a hátsótengelyt. Az első sorozatot 1906. január 15-től vette állományába a Posta.
A prototípus a Műegyetemen készült Bánki Donát és Csonka János tervei szerint, szabadalmuk
alapján továbbiakat gyártottak a Budapesti Röck Gépgyárban, a Magyar Általános
Gépgyárban, valamint a Győri Magyar Waggon és Gépgyárban.
Megbízhatóságával kiérdemelte a Doxa becenevet, ami a precíz svájci órára utalt.
Autós szakszótár és motorgyártás
Csonka János 1852. január 22-én született Szegeden. Először apja, Tsonka Vince gépépítő kovácsmester műhelyében, majd tizenkilenc évesen vasúti műhelyekben dolgozott.
Később brit, svájci és francia üzemekben tanulmányozta a gépgyártást.
1877-ben a 32 pályázó közül a legfiatalabbként elnyerte a Budapesti Műegyetem gépipari tanműhelyének vezetői állását.
Az oktatás hatékonysága érdekében saját költségére szakmunkásokat alkalmazott, így a műhely gépeit felhasználhatta saját találmányaihoz is.
1879-ben készítette el az első magyar gázmotort. 1887-től a Ganz-gyár vezérigazgatója, Mechwart András felkérésére a gyár fiatal mérnökével, Bánki Donáttal 1890-ben kismotort szerkesztettek mezőgazdaság és kisipar célokra, A mérnökpáros készítette az automatikus csőgyújtással működő motort és a gázkalapácsot.
1893. február 11-én nyújtották be szabadalmi kérelmüket a karburátorra. A porlasztó megfelelő arányú benzingőz és levegő keveréke biztosította a belsőégésű motor egyenletes működését.
Csonka készítette az első magyar kompresszoros motort, tervezett csónak-, bányamozdony-, sínautó- és tűzoltóautó-motort, autóbuszt és személygépkocsit is.
A motorgyártásban először alkalmazott alumíniumot, nagyfeszültségű mágnesgyújtást és a vezérelt szívószelepet.
1924-es nyugalomba vonulása után házának alagsori gépműhelyben motorokat gyártott. Az 1938-ban már háromszáz alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásból jött létre az alapító halála után, 1941-ben a Csonka János Gépgyára Rt. (a későbbi Kismotor- és Gépgyár).
Csonka állította össze az első magyar automobil-szakszótárt, tervezett, műszereket, anyagvizsgáló berendezéseket. Utolsó szabadalmát 84 évesen nyújtotta be egy láncfűrészre.
Magas színvonalú tevékenységének elismeréseként a Mérnök Kamara engedélyezte, hogy az egyszerű gépészkovács használhassa a gépészmérnöki címet.
Csonka János 1939. október 27-én halt meg Budapesten.
Boros Jenő
Galéria
