Bánki Donát szabadalmi versenye
Sok ötletre jellemző volt Bánki Donát és Csonka János által feltalált karburátor sorsa
Jellegzetes technikatörténeti sztori Bánki Donát és Csonka János karburátorának sorsa, melyről így emlékezett meg a Királyi Magyar Automobil Club 1930-ban megjelent Jubiláris aranykönyve.
„Bánki Donát az ő karburát már 1982. év végén megtervezte, majd a következő év elején
Csonka János műhelyfőnök közreműködésével elkészítette és csak akkor jelentette be a szabadalomra találmányát, amikor a porlasztó már kifogástalanul működött. A bejelentés nálunk
és Ausztriában 1893. október 18-án, Németországban 1893. november 7-én, Franciaországban
1894 június 6-án történt meg. Amikor Daimler és Maybach találmányukat bejelentették …a német szabadalmi hivatalnál, akkor Bánki szabadalmi igénye már tárgyalás alatt volt és Bánki elsőbbségét a legjobban az bizonyítja, hogy a német szabadalmi hivatal 77764. sz. alatt megadta a szabadalmat, amit bizonyára nem tett volna meg, ha Daimler és Maybach őt megelőzték volna. Ugyanakkor Maybach levelet írt Bánkinak, melyben értesíti őt, hogy találmányára nem kapott szabadalmat. A La Locomotation Automobile folyóirat 1905. évi 18-ik számában megjelent cikk szerint Longuemare is foglalkozott porlasztóval.
Életút
Bánki Donát 1859. június 6-án született Löwinger Donát néven a Veszprém megyei Bánkon (később Bakonybánk), melynek nevét húszévesen vette fel. Körorvos édesapja mellett magántanulóként végezte el az elemit, majd részben a gimnáziumot, amelyet Budapesten fejezett be. 1876-ban beiratkozott a budapesti József Műegyetem Gépészmérnöki karára.
Egyetemistaként díjat nyert gázmotorokról készült tanulmányával.
1880-ban végzett mérnökként, de oklevelét csak 3 év múlva kapta meg.
Első munkahelyén, a Magyar Királyi Államvasúti Gépgyárban műszaki díjnokként alkalmazták. 1882-tól a Ganz és Társa Vasöntöde- és Gépgyárban konstruktőrként, osztályvezetőként, majd főmérnökként dolgozott. Ő tervezte a Boráros tér felett működő Duna-parti gabonaelevátort, az ő ötlete alapján valósult meg a Mechwart-féle forgóeke, tervezett vasúti váltókat, fordítókorongokat, tetőszerkezeteket, turbinákat.
1888. és 1896. között Csonka Jánossal közösen több szabadalmuk született gázmotorok és belsőégésű motorok korszerűsítésére.
Újítás a petróleum-motorokon címmel 1893-ban szabadalmaztatták a karburátort, fél évvel megelőzve a német Wilhelm Maybachot. A következő években a Ganz-gyár sorozatban gyártotta a Bánki-Csonka motorokat.
1894-ben Bánki önálló szabadalmat nyújtott be nagynyomású robbanómotorra, amelyet 1898-ban víz-befecskendezéses hűtéssel tökéletesített. Volt szabadalma motorkerékpárra, elsőkerék-hajtású autóra, gőzturbinára is.
Tudományos munkájáért 1887-ben és 1892-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet Hollán-díjával tüntette ki. 1898-ban a szokásos pályáztatás nélkül kinevezték a Műszaki Egyetem professzorának és tanszékvezetőjének, miközben tanácsadó maradt a Ganz Gépgyárban. 1903-ban szivattyú-telep szabadalmat jelentett be, 1905-ben bemutatta gőzturbina-elméletét. 1917-ben ismertette új a kettős-átömlésű vízturbinát, amelyből több százat legyártottak, néhány még ma is működik.
Utolsó nagyszabású terve, az 1918-ban megálmodott dunai Vaskapu erőmű a történelmi események miatt nem valósulhatott meg. 1909-1912 között a Magyar Mérnök és Építész Egylet gépészeti szakosztályának elnöke, 1911-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt.
Bánki Donát 1922. augusztus 1-jén, Budapesten hunyt el.
Boros Jenő
Galéria
