Kocsi mestermű
Igazi hungarikum, az egyetlen jármű, ami hivatalosan is elnyerte a címet, hála a korabeli mestereknek, és utódjaiknak, akik lobbiztak a kocsi elismertetésért.
A Komárom megyei Kocs községben több mint fél évezrede készítik a jellegzetes lóvontatású járművet, mely nevét a magyar Kocs helységről kapta. A kocsi szó először 1494-95-ben szerepel magyar írásos emlékekben, II. Ulászló számadáskönyveiben kochy, illetve currus kochy alakban, származási helyeként egyértelműen Kocsot említve.
Már az első Kárpát-medencei szöveg, Szent Gellért legendájában szerepel a papok utazása: „Csanád comes a tíz presbitert saját kocsijára vette fel”.
A Szentföldről visszatérő francia Bertrandon de la Broquiere 1433-ban írta naplójában:„Magyarországi utamon találkoztam szekerekkel, melyeken hat, hét vagy nyolc egyén ült és mindezt egyetlen ló húzta, ugyanis ha nagy útra indulnak csak egy lovat szoktak befogni. És a hátsó kerekek sokkal magasabban vannak, mint az elsők, és igen jó alvás és pihenés esik benne. Fedelök igen szép, az ilyen fedeles kocsik oly könnyűek, hogy kerekekkel együtt akárki egymaga vállára veheti és elviheti. Az ország róna lévén, a lovak mindenütt ügetve mehetnek”.
A jármű történetét Kemecsi Lajos A kocsi kocsi című művelődéstörténeti és néprajzi tanulmánya részletesen ismerteti. A magyar szekér-terminológia a honfoglalás előtti időkből ered, a nyelvészeti kutatások alapján török, mongol és iráni kulturális kapcsolatokra utal. Az ismert szókészlet igazolja, hogy a szekér minden nélkülözhetetlen alkatrésze már akkor rendelkezésre állt. Az ősi formának a kétkerekű taliga tekinthető. A régészeti ásatások a magyarok vándorlásának útvonalán a járművek korai típusait is feltárták. Ezek szerint téves az a korábbi feltételezés, hogy a honfoglalás előtti magyarság a négykerekű járművet is taligának nevezte volna, ahogy az is, hogy a madzsar nevű jármű a Krím vidékéről, sokkal valószínűbb, hogy az ott raboskodó erdélyiek, székelyek révén terjedt el a 16-17. században a Fekete-tenger északi vidékein.
Magyarországon a 11-13. században a szekér és a taliga egyaránt használatban volt, ám a középkorban nem a kettő-, hanem a négykerekű járművek voltak túlsúlyban.
A kocsi kocsi Igazi hungarikum, az egyetlen jármű, ami hivatalosan is elnyerte a címet, ami nem csak a korabeli mestereknek. Történelmet nem lehet kreálni, azt őrizni kell, a kocsi elismerésért olyanok lobbiztak, mint Knezsik István, aki magánemberként és az ANK elnökeként is áldozott a magyar járműipar klasszikus emlékének megőrzéséért.
Lovak helyett emberek húzzák, tolják
Khaló hagyományt ápolnak a Komárom megyei Kocs községben, ahol évente megrendezik a Nemzetközi Kocsitoló Fesztivált. Az 1800 méteres pályán öt fős csapatok versenyeznek: azok győznek, akik a leggyorsabban húzzák, tolják célba a 350 kilós kocsit.
Boros Jenő
Galéria
